Az uniós jog elsőbbségét feltételekhez kell kötni, nemzeti alkotmányos pajzsok elfogadására van szükség, és olyan bírókra, akik készen állnak alkalmazni – véli Anne-Marie Le Pourhiet francia alkotmányjogász, aki az MCC Reclaiming our European Future című nemzetközi konferenciáján járt hazánkban.
Nyitókép: MCC
Mit emelt ki a konferencia vezérszónokaként?
Az európai országok elvesztették a jövőjük feletti ellenőrzést, átengedték egy technokrata rendszernek. Ahogy a francia Alkotmánytanács fogalmaz: a „nemzeti szuverenitás gyakorlásának alapvető feltételeit” veszítjük el. Ezért jogi kérdés tehát, hogyan nyerhetjük vissza sorsunk alakítását és politikai önrendelkezési képességünket.
Milyen okok vezettek a kontroll elvesztéséhez?
Európa eredeti mottója az „egység a sokféleségben”. Ám az intézmények működése és az általuk elfogadott ideológia eltér ettől. Az integráció olyan központosítás irányába halad, amely a nemzeti szuverenitás kiüresedésével jár. Annak a bírósági dogmának a feltétlen szolgálatába szegődik, amely az uniós jog elsőbbségét, autonómiáját és egységes alkalmazását hirdette meg. Az Európai Unió tehát a posztdemokratikus birodalmi szupranacionalitás felé tart. Ennek fokozatos kiépítése pedig odáig vezetett, hogy ma már egyre kevésbé tolerálják a nemzeti identitások sokféleségét. Úgy gondolom, hogy ez kódolva volt a kezdeti időszakban is. Nem szabad idealizálnunk az integráció alapító atyáinak elképzeléseit. Tévedtek, amikor úgy gondolták, a nemzetállamok általában felelősek a háborúk kirobbanásáért, és ezért egyfajta kényszerzubbonyt kell rájuk aggatni. Franciaországban a szupranacionalitás nagy ellensége, Charles de Gaulle lerántotta a leplet erről a tévedésről. Az „üres székek politikája” pedig megágyazott a híres 1966-os luxemburgi kompromisszumnak, amely egyhangú döntéshozatalt követelt meg akkor, amikor egy vagy több tagállam alapvető érdekei forogtak kockán. Negyven évvel később, 2005-ben az alkotmányos szerződéstervezetről rendezett népszavazás megmutatta, a franciák továbbra is ragaszkodnak nemzetállamukhoz. Az akkori kormányok mégis úgy döntöttek, hogy figyelmen kívül hagyják a lakosság véleményét, és ratifikálták a lisszaboni szerződést. Ezáltal létrejött a ma hatályos birodalmi rendszer, amely csapdát állít a nemzeti szuverenitásnak és identitásnak.
Alacsonyan repülnek a pofonok manapság Franciaországban: Emmanuel Macron elnök személyesen kapott egyet a becses nejétől, és a belpolitika is magas hőfokon izzik, a Paris Saint-Germain első Bajnokok Ligája-győzelme pedig halálos zavargásokba torkollott.
Franciaország és Belgium is megálljt parancsolna az Európai Bizottság tervének.
Az EU végrehajtó testülete a jövő hónapban mutatja be a terveket.
Hiába riogatnak az álhírterjeszők: a teljes népességből több mint egymillióan – köztük közel 350 ezer gyermek – tudott kilépni a szegénység fenyegetéséből, és csatlakozni a középosztályhoz. Szalai Piroska írása.
„Nagyon régóta ismerem Macront, nem tudom pontosan, mi volt ez az egész” – mondta Donald Trump.
Szakértő segítségével mutatjuk be a nemzetközi szervezetet, amely lassan az egész világot átszövi, Európát és Észak-Amerikát is beleértve.
A politikus szerint a csődhelyzet előidézése egy tudatos kampánystratégia része.
Emlékeztetőül: az „ukrán ügynökbotrány” eredetileg nem a Tisza sztorija volt (azok számára, akik próbálnak a ténysajtóból, tények alapján tájékozódni, most sem az).
